Álmos perctöredékek

• • • p s s z t , á l m o d i k ! • • •

Hónap: július, 2009

Mélykék tündöklés

Az egyik barátom ma azt mondta, hogy ha boldog akarok lenni, akkor boldog is leszek.
Nos, ez nem tudom, mennyire van így, eléggé egy könnyen kimondható, egyszerűen leírható mondat, de vajon megvalósulhat-e valaha?
Néha. Egy kis időre szoktam boldog lenni. Nem is tudom, az a baj szerintem (ha ezt lehet egyáltalán BAJnak nevezni), hogy sokan a boldogságot összekeverik a vidámsággal.
Vidám az szoktam lenni. Igen, elég gyakran. Főleg, hogy ha olyasvalakivel vagyok, vagy beszélek, akire számítok, akit szeretek, vagy hasonló. Akkor is vidám szoktam lenni, mikor Kinder Buenót eszem, de a boldogság más, nem? Az hosszútávú dolog. Az a dolog, amit össze lehet törni. Persze lehet kis időre is boldognak lenni, hisz az olyan dolgoknak, mint a boldogság, mit számít az idő?
Nemtudom. Lehet valaki két percig volt igazán boldog, aztán szétszaggatták azt az állapotot, de az a kétperc olyan hosszúra nyúlik az emlékek szőnyegén, hogy képes erőt adni.
Furcsa, mert néha úgy érzem, a meg nem kapott boldogság is adhat erőt. Az emberek kiváncsiak, tudni akarják, mi az a jó. Én is tudni akarom. Én tényleg boldog akarok lenni.
És nem akarom megváltani a világot. Nem akartam semmiféle nagy, gondolatokat megmozgató dolgokat írni ide. Ezekre már biztos mások is rájöttek.
De ez az én világom. Az én kis vidám felhőkuckóm a fekete homályban.

Milyen színű a boldogság?

Az indikátorpapírt az életbe mártva álomszínű eredményt kaptam. Azt a színt, amellyel az éjszaka ruházza fel a boldogtalan elmék örök álmát.

Reklámok

Július30

210861848_smallŐ az én hősöm a napokban(persze a barátaimon kívül). Seth Cohen\Adam Brody.
Meghülyültem teljesen, olyan vagyok, mint 4 éve, mikor újságokból vagdostam ki a kedvenc együttesem képeit. Mindegyis.
Az elmúlt pár napban rádöbbentem néhány dologra. Azt hiszem, egyedül is menni fog ez az egész. Mármint, nem vagyok teljesen egyedül…
Ma:
Délben keltem, sepregettem, ebédeltem, gyógyszerek, olvastam, Orsival voltam, és most épp itthon vagyok.

Egész könnyű most minden. Olyan.. Olyan pihentető, nyugis nyári hangulatom van. És mindenképpen jó kedvem.

Tévézek. Ábellel és Ellával beszélgetek msnen.
Hiányzik Anita.
De nemsokára újra látom ^^

Ma semmi sem fáj. Egész fura ilyen jól érezni magam. : D (igen, ez tényleg egy nevetős szmájli)

Szerenád

Az illatod még a szoba rabja lesz egy pár napig, de már tudom, hogyan irányítsam az ablakon beáramló szellő sok apró karját. Beosonnak a hangok kintről. Az életzöld levelek mind-mind ugyanazt a megunhatatlan dallamot sóhajtják bele a levegőbe.  Szerenád a lelkemnek. Az ám.
Csend van. Hova tűntél, nyugalom?
Áh, hogy épp most érkezel.

“Nem szabad ölni!”
Nem, azt tényleg nem szabad.

__________________________________________
Bárcsak tudnám követni, hogy mi történik körülöttem.
De tudod mit, te sorsnak nevezett okádék?
Ma egyáltalán nem érdekelsz.

Csak életjel, semmi érdekes

Még egy Narancsvidék rész,és elfelejtek magyarul.
Miért nézek sorozatot, ha épp, hogy gondolkodnom kellene?

(…)
Na azt hiszem vár még rám az egész második évad. . .
A gondolatok félelmetesek, a Narancsvidék meg.. olyan.. olyan.. olyan, hogy most nagyon is jól jön.

Ez egy tökéletes nap volt. :)
Köszi. (L)

___________________________________________
A tegnap?
Hu.. Sosem felejtem el.
Akármi is történjen ezután.

Péntek van?

Tele van a levegő a szívemmel.
Amikor nyújtózik, megbotlik a Napban.
Repedést sző benne az éj.
Sötét van nálad, szerelem.

Szétfolytál a padlón halkan
A szemed a plafonra tapadt, a pilláidat a polcra ültetted,
És onnan nézted, ahogy imádlak.
Ahogy imádlak, és kettétéplek, szerelem.

Árulod
És elárulod magad.
Megvettelek, és most
Az ajtóra kirakott táblánál bújik hozzám dorombolva
Rekedtes hangod, ahogy hangosan, szótagolva
Belemosolyogja a lelkembe.
„Reklamációt nem fogadunk el.”

Az álmok szorítása

Ma levegő után kapkodva ébredtem. Újra. A valóságba kapaszkodtam.

Pedig már enyhült a szorításod, rémálmok hercegnője, most miért jöttél újra vissza értem?

Az a sok lépcső…

A múlt könnyeket mosolygott az arcomra.

Egyszer úgyis legyőzlek, félelem.

Felkiáltójel?

Pár napja még vérbefagyva pihengettek a holnapok. Ma a szél bár rémekké szagatta a felhőket, de az égi szörnyek vicsorgó fogai között végre átsütött a nap.
Vajon tudok-e a kérdőjelekből egy nagy, biztoskörvonalú felkiáltójelet faragni?

_____________________________________________________________________________

Ma annyira gondtalan napom volt. Nagyon,nagyon, nagyon jól éreztem magam. Régóta nem volt ilyen felhőtlen szinte.. minden.
Nem tudom, hogy mit írhatnék. Azt sem tudom, van-e mondanivalóm.
Egy biztos, ma olyan élményben volt részem egy pár emberrel, amit.. szeretnék megköszönni nekik.
Egyébként szeretek mosolyogni,és nevetni is, de kétséget kizáróan az a legjobb, amikor ezeket őszintén teszem. Ma így történt.

nnnc“The anxiety the sane and the insane rivalry
Paranoias brought me to my knees
Lord please please please
Take away my anxiety”

Pont

Üresen.
Ma meg kellett tudnom, hogy az a világ, amit magamban mindig felépítek hitből meg sok hasonló felesleges dologból,úgyis darabokra hullik.
Ha boldog vagy, akkor vagy a legnagyobb veszélyben.
Az emberek buták. És én vagyok a leghülyébb.

Köszönöm világ, ez is egy tanulságos nap volt.

Eddig vittelek a hátamon, de túl nehéz lettél, ezért most magadra hagylak ezen a viharfelhőn, ezentúl nem te éltetsz, félelem.

_______________________________________________________________
Ma este el innen. Holnap már Horvátország.
Kedden re.

Nem érted.

Olyan ijesztően hosszúra nyúlik az örökké, ha arra gondolunk, hogy tényleg létezik. Szerintem nem létezik. Darabokra zúzott hazugságok éles üvegszilánkjaiból összerakott piramis csupán, csúcsával a földre rakva. Undorítóan gyönyörű, és megállíthatatlanul fertőző. Halált hozó.
Mégis mindenki eszeveszettül keresi, velük együtt én is. A ragyogása elvakít mindent. A hazugság illatát az emberek pedig mindig is imádták.
Annyira gyűlölöm a szavakat, amik átlátszóak.
Ma, mikor szempilláimmal fésülgettem a napsugarakat, észre kellett vennem, hogy én vagyok a legátlátszóbb. Miért nem értettem meg eddig?
Minden olyan egyszerű, hogy minden egyes betű görbületével csak bonyolítanék rajta. Hangok nem hagyják már el a számat. Csak éjjel. Halkan puffannak a párnára, és mind öngyilkos lesz. Amelyik még küzdene, azt a csend nyeli magába, ropogtatja tompai fogai között, majd lecsúsztatja torkán. Sosem szerette a szavakat. Az örökkét a legkevésbé.
Akárhányszor csak elhangzik, a csend megjelenik teletömött gyomrával, és várja, mikor lebegnek majd a kimondott szavak védtelenül az arcok mellett, válaszok nélkül.
A csend nem fél a örökkéből felépített hazugság-piramis éles szilánkjaitól, utálja őt, és a világon mindennél jobban imádja nézni, ahogy darabokra hullik.
Ma nem volt kedvem győzni, így, mikor hangommal csalogattam a reggelt, az életet adó fényeket, már nem vártam semmire, nem vártam szavakra, nem vártam hangokra.
Ma örökké éltem.
Már nincs sok időd. Örökké csak azon gondolkodom, milyen érzés lehet megszökni a saját életed elől.
Nincs sok időd, én csak örökké létezem.

____________________________________________________


Blue Foundation- Eyes on Fire

Psszt.

Olyan csendes minden ma bennem. Nyugtalanul csendes.
Még mindig nem tudom, mit is kellene tennem\mit is akarok. Az érzéseim sokszínűségéből próbálom kikeverni most a szívem legvisszataszítóbb színét, a közönyt.
Remélem egybeolvad minden porcikámmal, és érzéstelenít. Valaki segítsen megtalálni az ecsetemet.

Most..utat tör magának a hangod, nem is bírom ezt nyitott szemekkel. Vigyél el innen, Tündér, vigyél el innen.

________________________________________

Download. (L)
Annyira.. annyira jó volt.