Esti ábránd egy csésze kihűlt teával

by osculatory

Péntek esti örökké.

Talán egy törésvonalon állok. Talán a föld is remeg. Talán összedőlt már minden épület körülöttem. Talán halottak is vannak. Talán az egész világ a földrengés áldozata lett. Nem tudom meg, míg ki nem nyitom a szemem, és nem nézek végre körül.

Irtam valamit 2007-ben. Egészen fura most újraolvasni. Tudom, a régi dolgokat nem szabad piszkálni… Most sem keresve találtam rá. Véletlenül.
“Idilli kép, kellemes zene szól..” Emlékszem a pillanatra.
“Ő rámnéz. Én beszélek. Mesélek neki mindenről. Arról, amit érzek, ahogy érzek. Ahogy gondolkodom. Amit róla gondolok. Rólunk. Mindenkiről. A világról.” Arra konkrétan nem emlékszem, miket mondtam, csak arra emlékszem, ahogy az egészet végighallgatta.
“Csak pár ember jön velünk szemben. Mindenki néz. Furcsán. Nem értem. Pedig olyan jó minden.” És tényleg… : )
“Hiányzik… Ha holnap látnám,addig is egy világ összeomolhatna…” Ehhez pedig talán semmit sem kell fűznöm.

És ha már régi dolgok… Anita, majd juttasd eszembe, hogy át kell neked küldenem valamit. Köszi. Ezt el kell olvasnod.

__________________________________________________________
Valaki azt mondja, nincsenek véletlenek. Más szerint semmiféle természetfeletti dolgot nem szabad beleképzelni a dolgok hátterébe. Én csak azt tudom, hogy újra igazad volt.
Ma tényleg nem jött el.