Álmos szerda

“Kedves vagy.”
És hallom a mosolyod.

Nagyon ritkán írok ide. Régebben minden nap volt valami mondanivalóm. Lehet, csak szépen lassan összeszedem magam, és így nincs miről panaszkodnom. Nem tudom. Mindenesetre most boldognak érzem magam. Elég régen volt már ez így. Mármint, hogy nem kellett félnem attól, hogy holnap összetörik ez az egész. Hogy miért? Mert meguntam félni, és amúgy is úgy érzem, hogy nem kell. : )

Miért nem emlékszem mostanában az álmaimra? Nagyon hiányoznak.

:\

______________________________________________

Hatalmas horgonyok lógnak az égből, és a horgonyoktól vasízű az emberek nyála. Emiatt nem szeretik megcsókolni egymást. De most rügyeket bontanak vágyakból nőtt fák, és néhány alvajáró ember vörösre festi az összes álmot. Hajnal van. Napsugarak lopják be testüket most az alvajáró emberek szempillái közé. Megszólal az ébresztőóra, és csak arra hatalmas vörös, vasízű semmire emlékszik mindenki, amit pár órával ezelőtt belefestettek az álmokba.

És… Gyógyulj meg, Bálint! [:

Reklámok