Igen, élek.

Őszintén szólva azon is gondolkodtam már, hogy abbahagyom a blogírást.
Nagyon hosszú ideje nem írtam már. (Legalábbis magamhoz képest.)
De aztán rájöttem, hogy lehet, hogy mindig jó, ha van egy ilyen hely, ahova leírhatom, amit gondolok, vagy érzek, és azt hihetem, hogy valakinek adhatok valamit. Mert adni jó. De komolyan. (Akkor is, ha ez egy unalomig űzött közhely. Utálom is. De attól még így van. )

_____________________________________________________
Ma olyan furcsa volt minden. Erről nem szeretnék bőven beszélni, mert amit el akartam mondani, azt elmondtam annak a valakinek, aki most a legközelebb áll. : )
Miről írhatnék?
Ő azt mondta, írjak öreg fákról. És én ezt meg is szeretném csinálni. De nem most, túl fáradt vagyok hozzá. Azt sem tudom, most minek írok ide. Talán jobban érzem magam, hogy végre írtam valamit.

‘Hangod befonja álmom’
‘Niki egy tündér.’

Ahj.. csak azt tudom, hogy te vagy az egyetlen, akivel meg akarok osztani most mindent, ami én vagyok.

(megpróbálok majd sűrűbben írni. nem mások miatt. magam miatt. bár úgy érzem, rendbejött az életem.. és talán azért volt annyi bejegyzés, mert a könny a legjobban író tinta.)

Egyébként pedig olyannyira nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzem magam mostanában, hogy még matekházit is csináltam. Az éven azt hiszem másodszor. Tapsot nekem.

n.

Reklámok