Álmos perctöredékek

• • • p s s z t , á l m o d i k ! • • •

Hónap: március, 2011

Rólad

csak halkan lépkedj,
ne hallja senki,
hogyan akarsz most
eltévedni
egy porszagú,
foszló emlékben.
a cigarettafüst még
ott szárad ujjaidon;

látod, most csak
egy mosolyni a távolság
csókjaink között;

sálad akarok lenni,
hajszál az ingeden,
a télből olvadó
tavaszszárnyú szerelem.

hatalmas zajjal
álmodom
a csendet.
_____________________________________________________
Bárcsak nálad maradtam volna délután.
Nemet mondani NEM lehet. Most akkor hogy is van ez?

n.

1924

A tegnapról nem nagyon szeretnék beszélni, mert bár számomra jól végződött a verseny(első lettem…), az egész nap nagyon rossz volt. Nem akarok róla beszélni, nem is érdekes; csak egyszerűen alig vártam, hogy vége legyen.
Hazajöttem, és amikor a szobámba lépve meghallottam, hogy kattog a radiátor, és rájöttem, hogy akkor megint nem fogok majd tudni aludni,  sírni kezdtem. Egy radiátor miatt. Sírni.
Egész nap kerülgetett amúgy a kiborulás, de mindig összeszedtem magam… és végül egy ilyen hülyeség hozta ki belőlem. Mindegy. Megnyugodtam. Egyszerűen csak… nehéz hetem volt.
Szeretném már, hogy július első hete legyen. Ma Anitával képeket nézegettünk Párizsról, és jaj, annyira várom, hogy az már nem biztos, hogy egészséges/normális.

Ja és igen. Ma egy ilyen beszélgetésre ébredtem: “Úristen, ne mondd már!” “De, öngyilkos lett.”
Kipattantam az ágyból, kimentem a konyhába; olyan nagyon csöndes volt az utca az ablakból. Csak néhány kíváncsi szomszéd vitte le épp a szemetet; megtörténik.
Nem ismertem.
_____________________________________________________

És hogy valami kedveset/aranyosat/szépet is mondjak: megtaláltuk üknagyapám egyik üknagymamámhoz írt levelét. Majd’ elsírtam magam. A levelet 1924-ben írta, hihetetlen szerelemmel.: )
Verseket is írt a levélben, kis dalocskákat üknagymamámról, a szerelemről, a magányról, a katonaságról.

,, Csak tenálad van folyton gondolatom. Ha te is úgy epedel irántam biz akkor neked is nehéz mert nekem idáig nagyon zokúl esik hogy nem csókolhatlak téged és nem gyönyörködhetem a te pici ajkadba. Vald meg ha szeretsz, tekincs csak bele a jövőbe mily boldogok azok akik egymást igaz szivből szeretik mert menyi van olyan akit erőből ösze keltenek és aztán rossz életet élnek, de mi ha isten segiti elérni azt az időt, mily szép lesz hogy egymást szeretni és megérteni fogjuk. Icukám, ha mostan iten láthatnálak ha mostan iten megjelenél azt hiném hogy mostan én vagyok a legboldogabb ember a világon mert fogalmad sincs róla hány éjjel álmodom veled ás mikor fölébredek hát csak komisz bor és katonák közt vagyok. (…)”

A papír sárgás már, öreg, emlékillatú.
Álomszerű az egész.

 

 

Szombat

Néhány kép a szombat estéről. : )
Az első képen épp a beszédemet mondom. ^-^
Olyan jó volt, hogy ennyien eljöttetek.

“Tavaszváró. Talán ennek az eseménynek lehetne az is a neve, hogy Tavaszt hozó; a Nap bennetek van, a napfény az ecsetetekben. Mi hozzuk el a tavaszt.”

Legyen még!

(Mára ennyi. )

n.

Hát mi ez a mosoly?

Színes szalagokat táncoltatnak a versek; pénteken bemutatjuk az örök körforgást.
(Remélem, minden jól megy majd…)

Szóval régóta nem írtam, tudom.
Nagyon sok minden van mostanában, amiről még nem mondtam semmit… Nem volt időm(?).
Ami történt: Írni kezdtem a Kassai Figyelőbe, a következő számban már benne lesz a cikkem.: ) Tovább: folyamatosan készülünk a pénteki fellépésre a Lírai Színpaddal. Fárasztó, de nagyon szeretem. Remélem, majd lesznek képek róla. : )
Aztán szombaton megnyitottam a beszédemmel a CreArt első “rendezvényét” : D. Az utolsó 15 percben tényleg azt hittem, hogy a képek nem fognak a falra kerülni… és aztán kiderült, hogy némelyik TÉNYLEG nem kerül oda, mert nem jut rá időnk. Hűha meg húha, de jó volt. A koncertek is. Az a sok embeeer. Juj.
Ez az elmúlt két hét folyamatos innen oda rohanásból, későn hazaérésből, keveset alvásból állt, de jól vagyok. Olyan nagyon jól. : )

Hát mi ez a néma mosoly?
A fekete, koromhangú madarak, ahogy már lélegzetünk párája sem látszik, eltűntek a téllel. Most a nyarat várjuk. A nyarat várjuk, hogy elmúlhassunk mi is a tavasszal és félhessünk az ősztől.
Rozsdás avarban sétálunk a tavaszban, mert igazából sosincs tavasz; csak örök életű fák vannak, melyek levelei néha színekké halnak, majd hagyják, hogy csicsergő rózsamadarak rügyeket énekeljenek rájuk.

Sosem változunk.

(jaj, sosem múlni el!)
és majd elfelejtettem, s z e r e t e m.

n.

Jó volt

„Impresszionista vagy.”
Meg szerelmes beléd.

Csütörtök és péntek határán kifolyt az idő a szívemből, csak az előbb kaptam észbe; vége a hétvégénknek.
Én nem tudom, lehet, megint eltúlzom(bár nem hinném), de…
Tudod, hogy vagyok most? Válaszolni akarok olyan kérdésekre, mint amilyet például a Löfflerben kérdeztek tőlünk szombaton.
,,Szeretitek egymást?”

-Jaj, már fél öt van!
-Téged komolyan érdekel?
-Tényleg… miért is érdekel? : )
„Oszkár, lefelé!”

Weöres Sándor versek.

(Hát, ez a hét nem volt semmi. De a következő hét sem lesz az :\)
a képen pedig: Oszkár, a telefonom, W.S. kötet, Bálint félkész festménye a falnak támasztva, én.

n.

Óh szív, nyugodj!

József Attila:
Óh, szív nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

Ágnes Vanilla : )

Gyönyörű.
(Azt hiszem, mára ennyi.)
Ja, és Betti! Gratulálok, te kis femme fatale! [:

n.

Fényes szerda

-Mi történik a fotók örök mosolyaival? Sosem fáradnak el? És a napsugarak, amik most a világ másik felét világítják meg, és a te mosolyodat egy-egy narancssárgás fotón? Velük mi van?
-Fáradhatatlanul világítják be a szívemet, azt hiszem.
Holnapot akarok. : )

Kergettük ma a naplementét Livivel, és mikor már épp ott tartott, hogy na most aztán elindul lefelé… jöttek a felhők, és elrejtették előlünk. Végül megtaláltuk egymást, de ez még nem volt az az igazi tavaszi naplemente… főleg nem a hófoltok miatt a földön.
Március van!
(De amúgy meg nem mondanám…)
Mindenesetre legyetek rám büszkék, mert nem estem össze a ma reggeli vérvétel után!

Holnap Kassa. Holnap Bálint. Alig várom ♥
H i á n y z o l.

n.

Csillagnyelő esti fények

a sínek monoton altatója.
alszom talán, vagy csak ők
álmodnak engem?
hidegszemű, alvó kislány;
gondolják ők.
émelyítő árnyék-szag;
én néznék ki az ablakon,
de csak őszemberek
tükörképe
remeg
az üvegen,
narancssárga neon glória,
csillagnyelő esti fények,
néma pislogás.

(tilos álmokat kidobni az ablakon!)

és mivel itt valami miatt nem indul el a videó…
nézzétek/hallgassátok meg ide kattintva.

n.