Álmos perctöredékek

• • • p s s z t , á l m o d i k ! • • •

Hónap: december, 2011

Álmos statisztika

Portörlés és sepregetés között jutott egy kis időm arra, hogy összeválogassam nektek a kedvenc keresőszavakat, amelyek segítségével megtaláltátok a blogomat. Nagyon sok ilyen van, de csak a legszebbeket mutatom meg [:

  • alvajárás nyitott vagy csukott szemmel? – jaj, de aranyos… és találtál választ a kérdésedre?*-*
  • álmos gyerek képek – hát, izé…
  • buta vagy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – ennyi felkiáltójel? tejóég! szegény nem lehet a szíved csücske :\
  • szürkébe öltözött lány kép – cuki: )
  • alvásnál nagyon izzad a hajam – O___O’ szegény.
  • öngyilkos -merénylő, -merénylet – najó… ez nem vicces; mégis hogy a fenébe kerültél te a blogomra?oO
  • vörös hajú nő tóban festmény – nem jutott eszedbe Ophelia neve, drága?: )
  • mitöl lesz az ember alvajáro – nc.
  • naplemente és én – ez aztán a romantika! kettesben… te és a naplemente: )
  • ha a kislany nem almos –  mesélj neki!: )
  • gondolatban beszélgetek veled – azta milyen különleges képességű emberkék olvasgatják a blogom néha(:
  • radiator kattogás – : DDD
  • en ma lepek mert ma almos vagyok – hát… kár, hogy máris mész… :\ : D
  • félek a liftektől – ciki :\ (amúgy én is…)
  • http://www.matekpéldák.huna EZT végképp nem értem :’DDD
  • mi jó arra hogy ha nem tudok aludni – ha olvasgatod a blogomat kicsit ^-^
  • álmos ember a buszon – nc.
  • amennyire utáltalak,most annyira szeretlek – jaj, micsoda szerelmi történet!

ééés…vigyázat, itt jön az egyik legijesztőbb:

  • becsukom a szemem és halottakat látok mitől van ez? – uhh o________O’ félek. :\

de ha ez nem lenne elég…:

  • szétporladt tetem – hát ez kész…
  • mi van akkor ha csak sírok a kapcsolatban,de szerelmes vagyok – hát… hallod, ott valami nagyon nincs rendben. :\

Csak gondoltam, megmutatom nektek… : ) De most megyek készülődni az estére.

Boldog új évet minden kedves olvasómnak! 

n.

Reklámok

Egy év


A dolgok csak úgy megtörténnek. De komolyan. Csak úgy.

Nézem a csíkos szívószálat, ringatják a buborékok, és… elfog ez a hülye érzés; lehet, attól van, hogy vége az évnek, lehet attól, hogy valószínűleg nem leszünk együtt szilveszterkor… Igazából bármi meglehet. Jaj, amúgy erről nem is írtam még, de tizenkilenc lettem, huh!
És… Ijesztő a jövő év, és mindjárt elkezdődik… Tanulnom kellene, és én tanulok is, de… De. Nem tudom, elég vagyok-e.

Talán kellene írnom egy összefoglalást az évről. Hm. Nagyon rövid leszek, mert 2011 nem volt épp a szívem csücske. Szóval a szörnyű dolgokat ki is hagyom, nem szeretnék rájuk emlékezni… Miután lement az iszonyatos június, megismertem Ádámot. (Amúgy nem szeretnék hinni a sorsban, de… ez az egész nem lehetett véletlen. Nem hiszem, hogy valaki ennyire tud jó helyen a legjobb időben lenni. Véletlenül. Ahogy megismertük egymást, a következő héten már tudtam, ha ő nem épp akkor lép be az életembe, nem tudom, mi lenne velem; abban az időszakban pont rá volt szükségem.) Aztán nyáron Anitával és Vikivel hármasban beteljesítettünk egy álmot, elrepültünk Párizsba. Életem eddigi egyik legjobb élménye volt. Imádtam. Aztán suli… végzősként nem épp a legkellemesebb ott Kassán az élet; nagyon sokat tanulok. Hm… Szalagavató, nyelvvizsga, szülinap… És most épp itt ülök, és próbálok visszaemlékezni a „fontosabb” eseményekre, de nem is tudom, valahogy csak olyan dolgok jutnak eszembe, mint az összebújós filmezések esős nyári napokon Vele, mint a Betti röhögőgörcsei úgy este tizenegy felé, amikor már aludni szeretnének a normális emberek(bár, ugye ki a normális…), mint az arcok, a mosolyok, a fekete könnyek, az, ahogy eltévedtünk Párizsban, ahogy Vikit minden félórában leszólította valami külföldi pasi… A fotózások Anitával, a pillanatok, amikor a buszon, vagy valami lehetetlen helyen eszembe jutnak a kretén álmaim, és elnevetem magam, a percekig tartó ölelések, apró csókok, hosszú csókok, illatok, ízek… Egy év.
_____________________________________________________

És btw, én nem hiszem el, hogy ennek a hülye fogamnak ennyi szenvedés után MÉG MINDIG van képe fájni, elegem van. (Ez a foghistória egy nagyon régóta húzódó történet…és valahogy úgy érzem, sose lesz vége. De komolyan.)

n.

Nyam

Hát teljesen el vagyok ájulva magamtól; ma megsütöttem életem első pizzáját, elkészítettem az első tiramisumat… És amúgy most bármelyik ételt/finomságot ‘életem elsőjének’ mondhatnám… ugyanis (és tudom, hogy ez szégyen, nade…) ma ‘főztem’ úgy igazán életemben először : $.
(És juj, nagyon büszke vagyok magamra!)

A második képen pedig a karácsonyi ajándékom látható, amit a szüleimtől kaptam. Egyre jobban szeretem a szobám. : )

Na csak ennyit akartam. Ádám! Sajnálhatod, hogy ma nem jöttél… : P

Puszi nektek[:

n.

Gyere már…

…ölelj meg! ♥

: )

Én akartam… de ha rólad próbálok írni, az vagy túl nyálas és cukiskodó lesz, vagy egyszerűen csak nézem a fehér papírt a wordben, és hirtelen nem is tudom, hol kezdjem, aztán inkább hagyom is a fenébe, merthát ‘erről nem lehet’. És tényleg. Nagyon boldog vagyok, legyen elég ennyi.

(Jaj igen! Vannak új fotócskák.)
^-^

n.

24

mélykék sziluett;
nézlek.

a szobába
beköltözött a telihold,
minden gondolat,
mint egy-egy sejtelmes folt,
a bőrömön most átdereng.
remegek,
kereslek.

fehér bársony hull
betűimre,
decembereket hajlítanak
a pislogások,
kihunynak a
pillantások,
szó nélkül csengnek az
apró szerelmi vallomások;

várok.

(vannak dolgok, amiket
örökké nézni tudnék.)
_____________________________________________________

Ma, ahogy a karjaidban fekve gondolkodtam ezen az éven, az jutott eszembe, hogy mennyire másképp is lehetne most minden, és hogy mennyire nem szeretném, hogy ez ne pontosan így legyen, ahogy most van. Az ajándékok, amiket kaptam, személyesek, édesek, olyanok, mint Te. Annyira… közel vagy. Kedd!

És… én nem  tudom, kinek teszem most ezt, de… köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy a dolgok így alakultak!

(Ja, és békés ünnepeket, meg ilyesmi.)

Ádám… : )

n.

.

Azon gondolkodom, hogy…

néha talán túl sokat gondolkodom.

(itt szeretek keresgélni mostanság.)

(jaj, és amúgy annyira s z e r e t e m őt, hogy juj!)

ma ennyi voltam. (igen, tudom; ezért aztán érdemes volt bejegyzést írni…)

n.

Újra vasárnap

A nem az nemet jelent. Semmi mást. Nem holmi hisztis, elhamarkodott talánt rosszul betűzve. Nem.

(És mindig lesznek olyan dolgaim, amiket az emberek majd nem fognak megérteni. De nem is értem, miért kellene megérteniük… Ezvan, azt hiszem, valami ilyesmit illik mondani ilyenkor.)

Mindig annyira nagyon várom a hétvégét… és most nem hiszem el, hogy már megint vasárnap van. Ez az elmúlt hét elég brutális volt. Kedden nyelvvizsgáztam (majd január végén kiderül, hogy ment)… a hét többi napja pedig a mostanában szokásos komor hangulatomban telt. Nem tudom, talán a tél teszi, de nagyon nincs kedvem semmihez. (Csak aludni. Hogy minél kevesebbet legyek ébren…)
Az Ádámmal töltött szombatok egy időre mindig feltöltenek energiával, de túl könnyen fáradok… És erről tegnap meséltem Neked az öledben fekve… hogy nem tudom, mit csináljak; hogy nehéz úgy ’küzdeni a céljaimért’, ha nem vagyok bennük biztos. Tudod, nem tudom, melyik álmomat adjam fel. (Hú, ezek a közhelyek, kirázott tőlük a hideg. De másképp nem tudom leírni.)

Feküdtünk az ágyon, csendben, és úgy néztél rám, ahogy még soha.
Fél éve. ♥

(Ezeket meg csak úgy… Az első képen ott az a két dolog, ami nélkül már sehova se megyek, a másodikon meg Garfieldka velem tanul a nyelvvizsgára, máú!)

n.

December

Istenem, annyira gyönyörű.
_____________________________________________________

egymás mögé hullunk,
most
az eső mások titkait
zuhogja a földre;

könnyű házak repülnek,
míg hallgat a csönd,
árnyékszerelmek
dideregnek utcasarkokon,
valami elmúlik
a téllel.

(tudom, te is
érzed, hallgatsz)

csak a köd,
csak a csönd,
és tudod,
néha tényleg nem tudom, hogy
miért.

n.