Álmos perctöredékek

• • • p s s z t , á l m o d i k ! • • •

Hónap: január, 2012

(:

érdes félszavakká rágtalak
ez is egy olyan este volt
félszemű, rozsdás csillagoknak láttalak
a józanész ismét elkóborolt
én csendben elfelejtettem magam
voltam ennél boldogabb is, azt hiszem
csöndemmel bőröd alá martam
és örökre ott hagytam a szívem
engem te nyersen ettél, sokáig, lassan
ezek az esték mindig ilyenek
nem volt esélye, hogy magamban tartsam
odabent hordoztam mibenlétedet
most már hallom, ahogy múlsz, egészen
orromba szökött édes illatod
ereimben versek folynak rólad, félkészen
megint rád gondolok, pedig nem akarok.
_____________________________________________________ 

Hát így történt.(:
Szép estét nektek!
Nagyon jó volt, Ági!: )

n.

Reklámok

Esti villamos

Talán nem kellene hagyni, hogy egyedül utazzak; túl sok mindenen jár az agyam olyankor.

Valószínűleg túl keveset tudok a világról, és az is valószínű, hogy túl keveset olvastam még, mert néha úgy érzem, nem tudom elmondani, amit gondolok. Nem vagyok biztos benne azonban, hogy ez a nemtudásom miatt van, mert… talán nem is akarok tudni. Dolgokat. Dolgokról. Nem létezőkről. Hazugságokat. Jaj, mindent olyan rohadtul túlbonyolít az ember! Inkább csak figyelem a vonatból a fehér végtelent, ahogy csak rohan, és nem változik, érzem, hogy elolvadok… kigyúlnak a fények, mert látni akarunk a sötétben; mintha így látnánk. Keressük egymást, olyan villamossal utazunk, ahol kiég, majd újra kigyullad a neon, és ettől hirtelen belénkhasít egy hülye jelenet valami régen látott horrorfilmből, mosolygunk ismeretlenekre, hogy ’igen, neked is eszedbe jutott?’, de nekik nem jut eszükbe. Ülnek a párnázott széken, és arra gondolnak, hogy ha nem vettek volna cigit az állomáson, elérték volna a hatos villamost, már otthon lennének; bosszankodnak kicsit, mosolyognak a neonos-horroros gondolaton, mert végre nekik is eszükbe jutott, de már nem néznek vissza, leszállnak. Leszállok. ’Mennyi hó hullott!’ ’Bizony!’ És ez az egyetlen beszélgetésem ebben az életben azzal a szürkekabátos, ijesztően nagyszemű bácsival… valószínűleg soha többé nem látom, fura ez. Neki biztos nem jutott eszébe a horrofilmes jelenet. És valószínűleg többet is tud a világról, mint én. Olyan sokatolvasott, hatalmas kék szemei voltak.

Hirtelen megfájdul a kezem a hidegtől, abban a pillanatban érzem, hogy vagyok. Még hátranézek a villamosmegállóra, de üres, mint a végtelen fehérség, amit még a vonatból láttam. Amott egy szobában felkapcsolnak egy lámpát; látni akarnak a sötétben.

(Talán nem kellene hagyni, hogy egyedül utazzak; túl sok mindenen jár az agyam olyankor.)


n.

Why?

fogalmam sincs, ki alkotta ezt a képet, de… köszönöm; ez most pont így, ez most pont én. :\

Lányok,

olyan szépek vagytok, mi az,  forradalmat akartok csinálni Helmecen?

Huh. Ez aztán a bók. Lépcsőházi füstelfő, jeges utak…hm. Nem volt ez rossz nap, csak sajnálom, amiért olyan korán haza kellett menned. ):

És egy kis kérdezős-válaszolós cucc, hátha érdekel valakit.(:

Mi lenne, ha…
…hónap lennék: augusztus; meleg nyár, csókok, víz, hűvös esték, vékony kabát, koncertek.
…a hét egy napja lennék: szombat, örökké szombat akarok lenni!
…a nap egy idöpontja lennék: egy nyár este lennék, narancsszínű égbolttal, kellemes szellővel…jaj.
…bolygó lennék: Föld. : )
…tengeri állat lennék: delfin(:
…cím lennék: ,,Álmos perctöredékek”?
…berendezési tárgy lennék: éjjeli lámpa. Olvass tovább »

Ádám,

úúúúúgy h i á n y z o o o l !

n.

Firka

Hallom, ahogy havat rügyeznek a lépcsők a talpam alatt. Én viszont hallgatok… És egyébként lehet, hogy csendben maradni nem a legjobb stratégia, de legalább nem visszhangzom. ,,Nincs mit irigyelni.”

Néha nagyon kusza minden. Sokszor csak ülök a buszon, és szeretnék láthatatlan lenni; az arcom elé húzni a sálam és eggyé válni a puha pamuttal, elaludni az emberek között, akár állva is, csak ne lássam, hogy vannak. Én nem tudom, mi tört rám… nagyon hiányzik Ádám. Az előbb is percekig bambultam a videónk előtt; jaj.

Ezt nekem írta még:
,,Csöndes holdsugarak szöknek be az ablakon,
vidám és bánatos szavak lapulnak ajkamon,
-rád gondolok.(…)”

Ha tehetném, most én szöknék be inkább az ablakodon. Máúú. [:

Jaj, és ehhez a hirtelenjött hó-dologhoz… Én igazából nagyon szeretném a telet, ha éppen nem utálnám. (:

És… tudod, sokszor eszembe jut valami rohadtul frappáns, amit leírhatnék ide, amivel talán végre el tudnám mondani, amit el kellene mondanom, mert minden megváltozott. Igazából nem így kellene lennie, de hát ez van. Felejtünk. :)

n.