.

.

Valami furcsa semmilyenség költözött belém. Sírni nem tudok, lehet, ez nem is én vagyok.

Egyszerűen nem tudok mit mondani, elfogytam.

n.

Érettségi…

…letudva ;)

Kítűnő lettem mindenből! Huhúú!

n.

–

–

és ami a fejemben van:

jaj, legyen már jövőhét péntek, istenkém, csak legyen már jövőhét péntek!
(meg fogok őrülni addig. de az is lehet, hogy már megtörtént.)

n.

Zárójel

Mondjuk itt lenni most. És nézni a vizet.
Csendesen ölelni valakit, aki sosem enged el.
Erre vágyom.

(fáradt félhomály,
vágyad se lobban,
izzadt félálomban
nincs kire várj.

némán is tudom,
hol talállak,
kincs vagy, száraz
álmok kék esője,
kertem olvadt fái
alatt,
mint kócos pillangó,
én
örökké várlak.)

n.

.

.

Nem érzem úgy, hogy a közeljövőben tudnék írni bármiről is. Fáradt vagyok, és nagyon szomorú. Pénteken ballagás, jövőhéten tanulok az érettségire, aztán kitudja.

(Kellett ez neked, Niki… De hülye voltál!)

n.

Eh

Most tök szívesen kikapcsolnám magam erre az egy hónapra, aztán majd valakinek csak eszébe jutna engem visszakapcsolni. Hogy miért nem szeretnék én inkább… mondjuk fodrász lenni?!

El vagyok fáradva, az agyam egyetlen szóval sem akar többet befogadni, és… én emiatt szörnyen el vagyok keseredve.

Szóval félek… Kicsit.

n.