. . .

by osculatory

Még a hétfői koncerten megfertőzött egy dallam, amit azóta folyamatosan dúdolok… I’m lost in paradiseee

Hjaj, tiszta nosztalgia ez a hét! A hétfői Evanescence koncert, a tegnapi színest, olyan zenakarokkal, akiket ezeréve… és hát igen, az is rátett egy lapáttal, hogy a kiállítást ismét én nyitottam. (:
Egyébként megint egy olyan furcsa időszakomat élem, amikor nem tudok írni, és ez ellen nem tudok mit tenni. Valahogy nem találom a szavakat arra, amit talán jó lenne elmondani… az érdekes álmaimra, és a kevésbé érdekesekre, de annál sokatmondóbbakra sem. Ah, mindegy, egyébként nagyon jól vagyok. A tegnapi estém sokkal jobban sikerült, mint ahogy vártam, fogalmam sincs miért, de mikor hazaértem, egy körül, úgy éreztem, kedvem lenne mindenkiiit megölelni, de mivel ilyesmire ugye nem vagyok képes, csak egy uncsi facebook státuszra futotta az éjszaka közepén arról, hogy milyen jó élni. Aztán elmentem aludni, és persze szörnyen kimerítő álmom volt, sok-sok mindenfélével, amikre most persze nem emlékszem, kár. (Bár, lehet, inkább örülnöm kellene neki, mindegy, no.)

Iszonyatosan sötét van ebben a szobában, egy sétára vágyom!

(Virágmánia.)

Meeeow ♥.
n.

Reklámok