Álmos perctöredékek

• • • p s s z t , á l m o d i k ! • • •

.

Valami furcsa semmilyenség költözött belém. Sírni nem tudok, lehet, ez nem is én vagyok.

Egyszerűen nem tudok mit mondani, elfogytam.

n.

Reklámok

Érettségi…

…letudva ;)

Kítűnő lettem mindenből! Huhúú!

n.

és ami a fejemben van:

jaj, legyen már jövőhét péntek, istenkém, csak legyen már jövőhét péntek!
(meg fogok őrülni addig. de az is lehet, hogy már megtörtént.)

n.

Zárójel


Mondjuk itt lenni most. És nézni a vizet.
Csendesen ölelni valakit, aki sosem enged el.
Erre vágyom.

(fáradt félhomály,
vágyad se lobban,
izzadt félálomban
nincs kire várj.

némán is tudom,
hol talállak,
kincs vagy, száraz
álmok kék esője,
kertem olvadt fái
alatt,
mint kócos pillangó,
én
örökké várlak.)

n.

.

Nem érzem úgy, hogy a közeljövőben tudnék írni bármiről is. Fáradt vagyok, és nagyon szomorú. Pénteken ballagás, jövőhéten tanulok az érettségire, aztán kitudja.

(Kellett ez neked, Niki… De hülye voltál!)

n.

Eh

Most tök szívesen kikapcsolnám magam erre az egy hónapra, aztán majd valakinek csak eszébe jutna engem visszakapcsolni. Hogy miért nem szeretnék én inkább… mondjuk fodrász lenni?!

El vagyok fáradva, az agyam egyetlen szóval sem akar többet befogadni, és… én emiatt szörnyen el vagyok keseredve.

Szóval félek… Kicsit.

n.

Levél

Soha sem csináltam még ilyet, de igazából ennyire még soha nem is provokálták ki belőlem, úgyhogy ha csak ez hiányzott ebbe a blogba, akkor… nos… ennek is elérkezett az ideje.
Ha valaki megkérdezné most tőlem, mi az a tulajdonság, amit a leginkább gyűlölök az emberekben, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy az álszentség. Mosolyogni, meghúzni a vállad, ha kérdeznek, angyalarcú cukorfalatnak lenni, hááát ez aztán nagyon megy. Persze, bántott engem az, ami történt, de soha, egyetlen egyszer SEM említettem meg a történteket a blogon, nem akartam ebbe belekeveredni, ha ő ezt az utat választotta, akkor ezt megpróbáltam tiszteletben tartani. Igaz, máig nem értem, hogy miért… lehet, kényelmesebb is volt hagyni, hogy történjen, ami csak akar, hagyni a dolgokat elmúlni, távolról nézni, ahogy egymás mellett vergődtök, aztán szépen lassan teljesen elfelejteni, és kilépni ebből a hülyeségből. Nos, úgy látszik azonban, ez nem ilyen egyszerű. Eltelt majdnem egy év, és én komolyan nem hiszem el, hogy képes voltál a legjobb barátnőm magánszféráját(és egyben az enyémet is) megerőszakolni. Hát mégis ki a fene vagy te? Álszent vagy, és ez a legundorítóbb tulajdonság, amit egy ember csak birtokolhat. Senki nem bántott(én legalábbis biztos, hogy nem), el lett fogadva ez az egész hülyeség, és te, TE, akinek a legjobban csöndben kéne maradnia, és hűnek lennie a képhez, amit mindenki gondol rólad képes vagy, és beletúrsz az életembe, hát tudod mit? Eddig őszintén reméltem, hogy boldog vagy, mert az azt jelentené, hogy ez az egész lezárult, de most már tudom, hogy nem vagy az… 13 éves koromtól folyton szerelmes voltam, voltak barátaim, és sohasem törtem fel senki e-mailjeit, soha sem volt szükségem más emberek magánbeszélgetéseit elolvasnom ahhoz, hogy megtudjak valamit… Valami nincs rendben veled, és ha nincs, aki ezt elmondja, hát akkor remélem, hogy olvasod ezt. És vicces, mert engem csaltak meg, én vagyok az, akit megaláztak, és mégis kettőnk közül te nem bírod elfogadni, hogy én ezt az egészet már régen lezártam.

Szóval sok szeretettel neked, kedves, remélem a közeljövőben nem találkozunk.

Ja, és mellesleg valahol még köszönettel is tartozom… Mert ahogy így elnézem, kettőnk közül nem nekem a rosszabb. Két dúdolgatás és szökdécselés között gondolkodj el azon, mi az, amit illik tisztelni.

(És csak mert tőlem még nem hallottad, és úgy tűnik, nem akarod elhinni: n e m  akarok a barátodtól s e m m i t! valaki mást szeretek, és tök jó, hogy aggódsz, meg minden, de megnyugtatlak, így most nekem nagyon jó.)

Na és akkor lehet minket utálni, mert ugye mi vagyunk a rosszak. : )

n.

*

Annyira imádtam a mai napot; az áprilisi júliust, azt, hogy végignevettem a délutánt veled, hogy kaptam pillangókat a körmeimre, jaj nagyon jó volt! : ) Egyébként pedig tanulnom kellene, de ez a nap valahogy túl szép a hidegháborúhoz, vagy ami annál sokkal szörnyűbb, a komplex számokhoz, de a némethez meg végképp.  Na szóval most is inkább blogolok a semmiről… Ajjaj, mindjárt érettségi, és én valahogy nagyon ellustultam. Megyek is, és csinálok valami értelmeset inkább.

Legyetek jók!

n.

Hey

Ez még Budapest; az eredményekről majd később. : )
Ez egy tök jó este volt amúgy, csak annyi volt a baj, hogy a találkozók nem igazán jöttek össze. (Sem Ági, sem Gyuszi:\) Hát ez így sikerült.
Na most így mára ennyi. Puszi meg ilyesmik ;]
(Egyébként remélem, jövőre ebben a városban élek majd… illetve… jövőre?! Ha minden összejön, már szeptembertől. [:)

n.

Mozdulatlan

mozdulatlan fényt iszunk,
remeg bennünk a másik,
hosszú csendet izzad a hajnal,
ez a paplansötét elmúlni látszik.

és éjjel, mikor némán
csorognak a csillagok,
szemedre hullik a látomás,
hogy már régen nem vagyok.

fülledt, nehéz magány,
hőség, érdes álomfüggöny,
futnál, de ha nem is akarod,
én holnapig beléd szököm.

egyenként kaparom neked
hűvös esték érintéseit tengerré,
hogy partra vess, hogy ne felejts,
hogy levetkőzhessek emberré.

hullámokat temet a reggel,
téged zúg az álmos kora-nyár,
úszom a sellőcsontok között,
szárnyaimban hallgatag csoda vár.

n.